A munka elveszi minden időmet.

Elkezdtem olvasni. Nagyon jól esik. Szeretem a könyveket, szeretem, hogy a betűhalmaz mögé meg kell teremteni egy fantáziavilágot. Komolyan, sokszor jobban élvezem, mint a filmeket. Na jó, a fantasy ez alól kivételt alkot többnyire, mert azok képi világa, története mindig magával ragad.

Holnap ismét utazás. Két ország között élem mindennapjaimat. Hétvégén egy komoly harcot fogok vívni a főnökömmel. Muszáj leülnöm vele és megbeszélni egy-két dolgot. Vannak bizonyos elképzeléseim, és attól nem vagyok hajlandó tágítani. Nem hagyom, hogy hülyének nézzenek, hogy kizsákmányoljanak, hogy bábuként rángassanak. Röviden ennyi.

Majd jelentkezem, ha lesz időm.

Ja, a legszomorúbb az egészben, hogy az étrendem a feje tetejére állt :(:( 

 Nem mindent sikerült teljesítenem. De azért mondhatni, elég sokmindent kipipálhatok.

1. főzés-pipa

A legfontosabb számomra a tegnap felsorolt pontok közül a főzés volt. Sikerült két fogást is megcsinálnom, és mindkettő igen finom lett. Összesen 1 órát töltöttem főzéssel. Egyszerre lett kész a leves meg a második. A leves lencseleves volt, a második cukkinis penne.

2. munka-pipa

Telefonálgattam ezerrel. Kisebb sikerrel. Holnap remélem végre letudom az iskolákat...

3. kérdőív, német szöveg olvasása: sajnos eddig még nem volt rá időm.

4. mozgás: megvolt, csináltam felüléseket, sajnos esik az eső, így futni nem tudtam elmenni.

5. házimunka- pipa

6. kreatívat alkotni: fotózás-pipa

7. olvasni egy regényt: sajnos nem pipa.

Az elmúlt hétvégén volt látható a tv-ben a 12 majom (Twelve Monkeys) című film. Filmet úgy szoktam választani, hogy a porton megnézem, hogy mi az aznap esti kínálat, és aminek a címe megtetszik, plusz a műfaja, arra rákattintok, és elolvasom a tartalmát, megnézem hanyas értékelést kapott, kicsit beleolvasok abba, amit mások írtak róla (persze ebből nem szoktam nagy következtetéseket levonni, hisz szubjektív). Nekem a története tetszett meg nagyon.

Ide is másolom a rövid tartalmát a portról:

"Járvány pusztította el a Föld népességének kilencvenkilenc százalékát 1997-ben. Majd negyven évvel később a túlélőkre is pusztulás vár a föld alatti világban. Csak akkor maradhatnak életben, ha sikerül információt szerezniük a gyilkos vírusról. James Cole-ra vár a feladat, hogy az időben visszautazva, megtudja azt. A számításba azonban hiba csúszik, Cole 1996 helyett 1990-be érkezik, és elmegyógyintézetbe zárják. Így pedig aligha sikerül teljesíteni a küldetését, és megfejteni a 12 Majom Hadseregének rejtélyét. Csupán a pszichológus Kathryn Railly próbálja megérteni a férfit."

Nekem ennyi elég is volt, hogy megtetszen.

1. Időutazás

2. Diliház

3. Pszichológus (aki pszichiáter volt!!-szóval a porton ezt kicsit félreírták)

Más blogon olvastam egy negatív kritikát a filmről, miszerint gyenge a díszlet, meg hogy hülyeség az egész. Ízlések és pofonok. Eleve egy 1995-ös filmről van szó, szóval olyan húdehajdenagy látványt meg effekteket nem kéne elvárni.

 Wikipédián olvasom, hogy kultuszfilm. Szerintem is simán az. A legjobban az egészben az tetszett, hogy az elején minden homályos, mivel a főszereplőn keresztül látjuk a világot. Az elején csak egy álommal találkozunk, amelyben a kisfiúként egy reptéren áll James Cole (Bruce Willis), és egy gyilkosság szemtanúja. Látja, ahogy egy férfit lelőnek, és egy szőke hajú nőt, aki a lelőtt férfihoz rohan és sír, majd egyszercsak őt nézi. Ezzel az álom véget is ér. Felébred. A filmben ez egyébként egy visszatérő jelenet, de nagyon cselesen.(Vagy csak fáradt voltam, hogy nem ismertem fel egyből, hogy ki is az a szőke hajú nő). Mindegy. A film jól összezavarja az embert. Először biztosak vagyunk abban, hogy időutazik, majd megkérdőjeleződik ez az egész, mert mi van, ha csak a képzelete szüleménye, s csak fejben utazik. Persze ez csak a szereplőknek okoz problémát egészen addig, amíg bizonyosságot nem nyernek arról, hogy létezik a 12 Majom Hadsereg, majd a pszichiáternő a könyvéhez gyűjtött fényképes anyagok (1. vh) között megtalálja Jamest. Ezek után hisz neki, bár a legelejétől fogva valamiért hitt neki vagy bízott benne, különben minek védte volna állandóan? Ahogy haladunk előre, egyre tisztább a kép, s mikor a moziban beöltöznek, hogy ne ismerjék fel őket, mármint Jamest meg a  pszichiáternőt, akkor válik egyérteművé, hogy az álom a valóság. Ám, hogy miért is álmodja ezt úgy, mintha kiskorában történt volna mindez? A reptéren ez is kiderül. James kiskorában épp aznap utazott volna a szüleivel életében először a tengerparthoz. Ám a gyilkosság miatt nem repültek végül el. A pszichiáternő pedig azt találta ki, miután álruhába öltöztek, hogy ha úgyis mind meghalnak a vírus miatt, akkor James legalább életében láthassa a tengerpartot. Durva. Saját maga előtt hal meg. Sokkoló, drámai a befejezése.

Lehet, sőt biztos, zavarosan írtam le ezt a szálat, de ezt látni kell, ez egyszerűen - nem hazudnak, akik ezt írják - kultfilm. Zseniális alakításokkal. Bruce Willis egyszerűen remek, Brad Pitt meg zseniális. Brad Ptt egyébként ezért az alakításáért díjat is kapott, mint a legjobb férfi mellékszereplő. Mindkét színésznek olyan arcát sikerült megismernem ebben a filmben, amit eddig nem. Egyszerűen remek film. Én tuti 10 pontot adnék rá, és most azon gondolkodom, hogy meg kéne szerezni.

Noha én csak egy kis szeletét ragadtam ki a filmnek, a wikipédia tényleg elég korrektül összeszedi a film eseményeit, kicsit elemezgeti stb. Na és a végére itt egy kis ízelítő.

 Hétfő van. Motiválatlanságom eredményeképp itt döglődök a net előtt. Várom a  telefonhívásokat, miközben lenne kismillió jobb dolgom. Mindig csak várni kell. És én azt nem szeretek. Főleg akkor nem, ha párhuzamosan nem lehetséges mást csinálni, mert ha jönnek a hívások, akkor borul minden. Kicsit homályos, tudom.

Feladat: kitartás fejlesztése!

Minden napra összeírok feladatokat, amiket el kell végezni. Itt fogom pipálgatni :)

Mindenképp fejlesztenem kell a kitartásom. 

Korábban írkáltam már rövid- és hosszútávú célokat, de a vége csak az lett, hogy tologattam, meg ráérünk még vele felkiáltással odébb toltam. Aztán meg a határidők előtt csak kapkodom a fejem. Erről le kell sürgősen szoknom.

Az érdeklődési köreim is csaponganak jobbra-balra. Megvan, de tényleg megvan, hogy mik érdekelnek, de egyikbe sem tudok igazán elmerülni, alapos ismeretet szerezni, mert hamar megunom és új dolog felé fordulok. Általában 5-6 dolog érdekel folyamatosan, s ciklikusan egyik vagy másik téma iránt ismét jobban érdeklődök. Aztán megint nem érdekel és egy másikat veszek elő. Nincs ez így jól. Emiatt kell, hogy a kitartásom működjön, hogy hosszútávon képes legyek xy dologgal foglalkozni.

Sajnos a monotonitást nehezen tűröm, de igyekszem fejleszteni magam. Ez is kéne ahhoz, hogy huzamosabb ideig tudjak foglalkozni egy témával.

Továbbá csinálok valamit és párhuzamosan még vagy 2-3 dolgot szeretnék megvalósítani, lehetőleg olyan projekteket, amelyek időben kiütik egymást. Így egyikre sincs elegendő időm. Erről is le kell szokni. Szigorúan egyiket a másik után kell csinálnom!

Nehéz lesz, de most nagyon elszánt vagyok! :):) Ez legalább egy jó tulajdonságom. Már csak ezt az elszántságot kitartással kéne ötvözni, és megválthatnám a világot, de tényleg :):)

Holnapra feladatok:

1. Munka-intézni a pályázatokat.

2. Olvasni egy regényt.

3. Németül olvasni szakmai anyagot.

4. Mozogni!! (Remélem nem fog esni az eső...)

5. Kreatívat alkotni, pl. fotózás.

6. Házimunka

7. A nyáron beszerzett könyv alapján készíteni ebédet:

Röviden ennyi a holnapi teendőm. Remélem, sőt azt akarom, hogy estére mind ki legyen pipálva. Valami büntit kéne kitalálni, ha valamit nem csinálok meg. Ezek itt ugyanis egytől-egyig teljesíthetők.

Szeretet, béke, harmónia. Just relax! :)