Az elmúlt hétvégén volt látható a tv-ben a 12 majom (Twelve Monkeys) című film. Filmet úgy szoktam választani, hogy a porton megnézem, hogy mi az aznap esti kínálat, és aminek a címe megtetszik, plusz a műfaja, arra rákattintok, és elolvasom a tartalmát, megnézem hanyas értékelést kapott, kicsit beleolvasok abba, amit mások írtak róla (persze ebből nem szoktam nagy következtetéseket levonni, hisz szubjektív). Nekem a története tetszett meg nagyon.

Ide is másolom a rövid tartalmát a portról:

"Járvány pusztította el a Föld népességének kilencvenkilenc százalékát 1997-ben. Majd negyven évvel később a túlélőkre is pusztulás vár a föld alatti világban. Csak akkor maradhatnak életben, ha sikerül információt szerezniük a gyilkos vírusról. James Cole-ra vár a feladat, hogy az időben visszautazva, megtudja azt. A számításba azonban hiba csúszik, Cole 1996 helyett 1990-be érkezik, és elmegyógyintézetbe zárják. Így pedig aligha sikerül teljesíteni a küldetését, és megfejteni a 12 Majom Hadseregének rejtélyét. Csupán a pszichológus Kathryn Railly próbálja megérteni a férfit."

Nekem ennyi elég is volt, hogy megtetszen.

1. Időutazás

2. Diliház

3. Pszichológus (aki pszichiáter volt!!-szóval a porton ezt kicsit félreírták)

Más blogon olvastam egy negatív kritikát a filmről, miszerint gyenge a díszlet, meg hogy hülyeség az egész. Ízlések és pofonok. Eleve egy 1995-ös filmről van szó, szóval olyan húdehajdenagy látványt meg effekteket nem kéne elvárni.

 Wikipédián olvasom, hogy kultuszfilm. Szerintem is simán az. A legjobban az egészben az tetszett, hogy az elején minden homályos, mivel a főszereplőn keresztül látjuk a világot. Az elején csak egy álommal találkozunk, amelyben a kisfiúként egy reptéren áll James Cole (Bruce Willis), és egy gyilkosság szemtanúja. Látja, ahogy egy férfit lelőnek, és egy szőke hajú nőt, aki a lelőtt férfihoz rohan és sír, majd egyszercsak őt nézi. Ezzel az álom véget is ér. Felébred. A filmben ez egyébként egy visszatérő jelenet, de nagyon cselesen.(Vagy csak fáradt voltam, hogy nem ismertem fel egyből, hogy ki is az a szőke hajú nő). Mindegy. A film jól összezavarja az embert. Először biztosak vagyunk abban, hogy időutazik, majd megkérdőjeleződik ez az egész, mert mi van, ha csak a képzelete szüleménye, s csak fejben utazik. Persze ez csak a szereplőknek okoz problémát egészen addig, amíg bizonyosságot nem nyernek arról, hogy létezik a 12 Majom Hadsereg, majd a pszichiáternő a könyvéhez gyűjtött fényképes anyagok (1. vh) között megtalálja Jamest. Ezek után hisz neki, bár a legelejétől fogva valamiért hitt neki vagy bízott benne, különben minek védte volna állandóan? Ahogy haladunk előre, egyre tisztább a kép, s mikor a moziban beöltöznek, hogy ne ismerjék fel őket, mármint Jamest meg a  pszichiáternőt, akkor válik egyérteművé, hogy az álom a valóság. Ám, hogy miért is álmodja ezt úgy, mintha kiskorában történt volna mindez? A reptéren ez is kiderül. James kiskorában épp aznap utazott volna a szüleivel életében először a tengerparthoz. Ám a gyilkosság miatt nem repültek végül el. A pszichiáternő pedig azt találta ki, miután álruhába öltöztek, hogy ha úgyis mind meghalnak a vírus miatt, akkor James legalább életében láthassa a tengerpartot. Durva. Saját maga előtt hal meg. Sokkoló, drámai a befejezése.

Lehet, sőt biztos, zavarosan írtam le ezt a szálat, de ezt látni kell, ez egyszerűen - nem hazudnak, akik ezt írják - kultfilm. Zseniális alakításokkal. Bruce Willis egyszerűen remek, Brad Pitt meg zseniális. Brad Ptt egyébként ezért az alakításáért díjat is kapott, mint a legjobb férfi mellékszereplő. Mindkét színésznek olyan arcát sikerült megismernem ebben a filmben, amit eddig nem. Egyszerűen remek film. Én tuti 10 pontot adnék rá, és most azon gondolkodom, hogy meg kéne szerezni.

Noha én csak egy kis szeletét ragadtam ki a filmnek, a wikipédia tényleg elég korrektül összeszedi a film eseményeit, kicsit elemezgeti stb. Na és a végére itt egy kis ízelítő.